54 nyelven vállalunk fordítást, de azért alapvetően a nagy európai nyelvek vezetik a ranglistát.
Természetesen az angol és a német van az első két helyen, néha megcserélik egymást, de alapvetően az angol vezet, talán az olaszt sorolhatom a következő helyre, és akkor spanyol, francia vállvetve, nagyjából ez a ranglista. Amivel kiegészül, és ezek ott lihegnek a francia, olasz, spanyol trió nyomában, a szláv nyelvek. Szlovák, cseh, román, ez a következő trió. Ide soroljuk még az oroszt meg az ukránt. Minden, ami ezen kívül esik, az már marginális szinte.
Nem mindegy, hogy európai portugál vagy brazil portugál!
De például olyanokat is tudni kell, hogy nem mindegy, hogy európai portugál vagy brazil portugál. Ugyanis ez két különböző nyelv. Két külön nyelv, amit külön kell kezelni. A tengerentúli „spanyoloknál”, latinóknál az irodalmi spanyol a spanyolországi spanyol, így ez rendben van. Persze eltérések vannak, ez egyértelmű, a távolság, a kultúra, történelem mind befolyásolják a nyelv alakulását. Ha portugált kérnek, vissza is kérdezünk, hogy brazil portugál vagy európai portugál.
54 nyelven vállalunk fordítást, de azért alapvetően a nagy európai nyelvek vezetik a ranglistát.
A kiindulópont mindig az, hogy az adott ország által elismert irodalmi nyelven készítjük el a fordítást. Ez időnként lehet nehéz, például Észak- és Dél-Koreában nagy katyvasz alakult ki az ország megosztottsága miatt a nyelvekben is, hogy ők maguk sem látják már át. Alapvetően van az észak-koreai meg van a dél-koreai nyelv. Az írásmódok és a szóhasználat is különbözik. Különböző reformok, helyesírási és nyelvhasználati reformok égisze alatt megpróbálták ezeket közelebb hozni, egységesíteni.
A probléma az volt, hogy az egységesítési folyamatok félúton elakadtak, nem vitték következetesen végig őket, egyfelől a feladat komplexitása, másfelől a politika miatt. Félig összetákolt nyelvharmonizálási reformok születtek, így aztán még nagyobb lett a katyvasz, hogy ki mit, hogyan használ, milyen írásmóddal.
Érdekes egyébként a mi helyzetünk is, mert mi úgy tekintünk magunkra, a nyelvünkre, hogy nekünk a magyar a világ közepe és a magyar a kiinduló nyelv, magyarról és magyarra fordítunk. Alapvetően ez a fordítási megbízások legnagyobb része. De ha belegondolunk, ez az egész azért van, mert a mi nyelvünk, bármilyen szép is, egy zárvány nyelv, gyakorlatilag az urduval vetekszik.
Szoktak különféle ranglistákat összeállítani, hogy melyik a legnehezebb, melyik a legkönnyebb nyelv, és mindig kiderül, hogy a magyar egy nagyon nehéz, flektáló, ragozó nyelv, ide-oda tapaszt 52 toldalékot, mikor mit, hogyan akarunk kifejezni. Ezért is egyértelmű, hogy itt mindig fordítanunk kell, ha a külvilággal kapcsolatot akarunk létesíteni, vagy velünk akarnak kapcsolatot létesíteni, mert máshogy nem megy. Kis túlzással emberek által beszélt nyelvre kell lefordítani, mert a magyar nem az a nyelv.
Időnként előfordul olyan is, hogy három nyelven keresztül alakul ki a végső szöveg.
Például angolból magyarra és magyarból ukránra fordítunk. Persze ezt általában a határidő kényszeríti ki. Ha mondjuk egy ritka nyelvkombináció van, tehát magyarról kellene koreaira, de közben a „koreai” kolléga, aki magyar-koreai kombinációban képes fordítani, lássuk be, ilyen azért nem sok van, csak két hét múlva kerül elő valahonnan és akkor tudná elkészíteni, nekünk viszont már holnaputánra kell a szöveg, akkor érvénybe lép, amire az előbb utaltam, hogy mihelyst a magyar szöveg, amit koreaira kell fordítani, megszületik angolul, tehát lefordítjuk először angolra, máris ki tudunk lépni a nemzetközi piacra, mert ha az angol a forrásnyelv vagy a célnyelv, vagyis az angol benne van a folyamatban, a nemzetközi piacon tudunk kollégákat mozgósítani a fordítási feladatra, és máris megoldódott a probléma.
Természetesen az az optimális, ha egyből a célnyelvre tudunk fordítani. Nem véletlenül születtek azok a játékok, amikor oda-vissza fordítanak egy adott szöveget a végtelenségig, és a végére a gyufából háromlábú íróasztal lesz. Ezért mindig arra kell törekedni, hogy közvetlenül a célnyelvre fordítsunk, sőt az a legjobb, ha valakinek a célnyelv az anyanyelve.
Időnként előfordul olyan is, hogy három nyelven keresztül alakul ki a végső szöveg.
Előfordulhat az is, hogy bizonyos kifejezések, szavak nem léteznek a másik nyelvben.
Erre többféle megoldás létezik. Körülírással sok mindent meg lehet oldani. Ugyanakkor szakmai, jogi szövegeknél az egyes országok eltérő jogrendje miatt a forrás- vagy célnyelvben egyszerűen nem léteznek bizonyos intézmények, szavak, kifejezések, terminológia, ilyenkor ezeket vagy ki kell találnunk, vagy helyettesítenünk valamivel, vagy el kell magyaráznunk egy szép kapcsos zárójelben. Ez az adott fordítónak a szakmai kkihívása és felelőssége, hogy megtalálja azt a megoldást, amivel át tudja vinni a gondolatot. Ez azt jelenti, hogy egy fordítónak, főleg ha szakszövegeket fordít, vagy tudnia, ismernie kell, vagy át kell gondolnia, hogy az adott jogi környezetben, az adott országban léteznek-e a szövegben lévő helyzetek, szituációk, intézmények, jogszabályok, vagy legalább valami hozzájuk hasonló…
Ezért nem tudják a gépek átvenni a fordítást. Lehet a Google Translate akármilyen fejlett,
csakhogy egy csomó olyan nyelven kívüli, közvetlenül nem a nyelvhez kapcsolódó háttérinformációra lehet szükség egy szöveg mondandójának a visszaadásához, amit egy gép jelen pillanatban nem tud összerakni. Ezért kellenek azok a szakmai kompetenciák, amelyekkel a kollégák rendelkeznek, mondjuk egy jogi vagy műszaki anyag esetében, bár a műszaki elég pontos, a „leffentyű” mindenütt „leffentyű”. A problémát az eltérő jogrendek jelentik. Hogy azt honnan tudja egy fordító? Hát onnan, hogy az adott szakterületen végzettséggel és gyakorlattal rendelkezik. Ezáltal tudja, hogy az angol jogrend vagy az angol gazdasági gyakorlat más. Számára egyértelmű, hogy nem szó szerint fordít, hanem az adott nyelven olvasónak megfelelő közegbe helyezi, hogy értse. Ez a legfontosabb, hogy akinek a kezébe kerül a szöveg, az értse.
A szépirodalomnál végképp nem szavakat adunk vissza, hanem hangulatot, gondolatot fejezünk ki. Nagyobb a szabadság, ugyanakkor a nagyobb szabadság egyúttal korlátot is jelent, mert a forrás- szövegtől, amiben a szerző valamit ki akar fejezni, valamit meg akar jeleníteni, nem térhetsz el mégsem annyira, hogy ne ugyanazt az atmoszférát vagy légkört, mondandót add vissza. Hogy pontosan ugyanaz képződjön az olvasó fejében, mint a szerző fejében. Jogi szövegeknél, például a szerződéseknél tipikusak a nyolcsoros mondatok, bennük az igen, nem, de, ha, feltételezve, a tipikus nyakatekert bikkfanyelvezet, a hivatalok nyelvezete, ember nem érti, ez nagyjából ugyanolyan mindenhol.
Most fordítottunk egy anyagot az Európai Unió 23 nyelvére, abban szerepeltek az egészen kicsi nyelvek, mint a lett, litván, észt mellett a máltai és az ír nyelv.
Azt gondolná az ember, hogy ezek nem önállóak, de igenis, ezek önállóak és az Unió hivatalos nyelvei. Szerencsére a forrásszöveg az angol volt, és így nem volt probléma, egyébként itt szükséges a kétlépcsős fordítás, le kell fordítani angolra, mert Magyarországon nincs, aki máltaiul fordít. Az, hogy valaki tud beszélni, például 50 évet élt az országban, nem jelent semmit, attól még nem feltétlenül tud fordítani.
A fordítás egy készség. Valakinek vagy van vagy meg tudja tanulni, elsajátítható, sok gyakorlással, természetesen, de írni is kell tudni, a fordítónak képesnek kell lennie magát világosan, érthetően, helyesen kifejezni. Sok embernek a saját anyanyelvén is nehézséget jelent, hogy magát mások számára érthetően kifejezze. És akkor ehhez jön még a szakmai rész, a mögöttes tartalom – hát, bizony, elég összetett tevékenység a fordítás.
Ha kérdés merült fel Önben, keresse fordítóirodánkat!