Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. (MÓZES ELSŐ KÖNYVE, 11. fejezet, Bábel tornya)
Bár az emberek célja pontosan az volt Bábel tornyának megépítésével, hogy ne veszítsék el egymást, sajnálatos módon épp az következett be, amit el akartak kerülni. Jahve (Izrael Istene) azzal büntette Shinar lakóit, hogy összezavarta a nyelvüket.
A nyelvek különbözővé válása az embereket eltávolította egymástól, az egymással való közvetlen kapcsolatot megnehezítette vagy lehetetlenné is tette.
Sajnos ma sincs ez másként, és ennek a büntetésnek a levét isszuk mindannyian.
Az emberi létnek azonban elengedhetetlen eleme a kommunikáció, a kapcsolattartás és társas érintkezés. Beszélni kell, mindegy hogyan, valahogy meg kell értetnünk magunkat a másikkal, ami gyakran még az egy anyanyelvet beszélők esetében sem egyszerű.
Legyen szó írásos vagy szóbeli formáról, a kommunikáció az alapvető információk kicserélésén túl jóval többet ad a résztvevőknek: érzelmeket, gondolatokat közvetít, kötelékeket hoz létre vagy éppen bont fel.
Különösen nagy jelentőséggel bír ez manapság, amikor világszerte mindenki otthonába kényszerítve reménykedik a járvány mihamarabbi elmúlásában. Jelenleg a társas érintkezés legbiztonságosabb módja a szóbeli és/vagy írásos kommunikáció. És ehhez minden erőnkkel ragaszkodni kell, hogy ne szakadjunk el egymástól, ne veszítsük el egymást és ne szűküljön be a világ saját mikrokozmoszunkra.
Ráadásul – hála a technika vívmányainak – mindehhez a legkiválóbb kommunikációs eszközök állnak rendelkezésre. Minden feltétel adott ahhoz, hogy zavartalanul tarthassuk a kapcsolatot üzletfeleinkkel, családtagjainkkal, barátokkal, szeretteinkkel akár a Föld legeldugottabb zugában is.
Írjunk, beszéljünk, üzenjünk, létesítsünk új kapcsolatokat, tartsuk fenn a meglévőket és mindent tegyünk meg azért, hogy a nyelvek révén, de immáron a nyelvi akadályokat leküzdve ismét a lehető legközelebb kerülhessünk egymáshoz a több ezer éve megfogalmazott célhoz híven.
Bábellel nem veszett el minden.